Tegnap háromnegyed 12-kor feküdtünk le, mert a tesóméknál voltunk, a kisebbik lányának tartottuk a 8. szülinapját. Na, onnan nem ilyen későn jöttünk el, de még itthon elment az idő, mire fekvés lett belőle. Hiper-szuper kifestős, matricás füzetet kapott, hozzá való színes cerkákkal, amit jól be is pakolt a tolltartójába, szerintem nagyon jópofa volt. Persze a prímet a mamától kapott „újrahasznosítós” Lego szemetes vitte, amit azon nyomban elkezdett összerakni. A torta a mi kedvencünk volt, málnás-rizses a Krisztina cukrászdából, Somlóról. Jajjjj, az valami mennyei. Szóval a késői lefekvés után én már fél 8-kor felébredtem, mire Laura is felkelt és közölte, hogy minek vagyok fent ilyen korán. Mondtam neki, ha a szobádban aludt volna (és nem mellettem, „csak ma utoljára”, persze mert nem takarította ki a szobáját), akkor most nem keltél volna fel. De evvan. A kutya még pihegett volna a meleg ágyikóban, de aztán kiparancsoltam a „hidegbe”, amúgy tényleg nem volt meleg, úgyho...

Ma van hivatalosan az első péntek, amikor nem kell dolgozni menni, miután a Közgyűlés megszavazta a négy napos munkarendet, úgy, hogy a négy napban 10 órákat dolgozunk, tehát megvan a 40 óra. Nekem mondjuk ezen a héten ez nem különösebben érdekes, mert sikerült valami nyavalyát összeszednem, úgyhogy a rövid héten (csupán két nap munka lett volna) itthon voltam betegállományban. Egyébként az egész hét múlt hét péntektől, vagyis a hosszú hétvége kezdetétől nyugisan telt. Szombaton helytörténeti sétát tettünk (volna, ha nem autóval megyünk), a régi aknáknál. Az első a „Vadorzó” lett volna, de mivel nem volt kitáblázva,   szépen így elsuhantunk a lejárat mellett. A másiknál volt tábla, de oda nem szívesen mentem volna be autóval. Így keveregtük, kavarogtunk, meg is találtunk kettőt a régi aknák közül, amik elvileg emlékhelyek, de olyan rendezetlen környezetben, hogy sírni tudtam volna. Utána elmentünk a Vegas Burgerba, ettünk ketten egy hatalmas gyrost, meg ettünk utána gofrit, L...