Első rövid hetes péntek és a korábbiak

Ma van hivatalosan az első péntek, amikor nem kell dolgozni menni, miután a Közgyűlés megszavazta a négy napos munkarendet, úgy, hogy a négy napban 10 órákat dolgozunk, tehát megvan a 40 óra.

Nekem mondjuk ezen a héten ez nem különösebben érdekes, mert sikerült valami nyavalyát összeszednem, úgyhogy a rövid héten (csupán két nap munka lett volna) itthon voltam betegállományban.

Egyébként az egész hét múlt hét péntektől, vagyis a hosszú hétvége kezdetétől nyugisan telt. Szombaton helytörténeti sétát tettünk (volna, ha nem autóval megyünk), a régi aknáknál. Az első a „Vadorzó” lett volna, de mivel nem volt kitáblázva,  szépen így elsuhantunk a lejárat mellett. A másiknál volt tábla, de oda nem szívesen mentem volna be autóval. Így keveregtük, kavarogtunk, meg is találtunk kettőt a régi aknák közül, amik elvileg emlékhelyek, de olyan rendezetlen környezetben, hogy sírni tudtam volna.

Utána elmentünk a Vegas Burgerba, ettünk ketten egy hatalmas gyrost, meg ettünk utána gofrit, Laura gumimacisat én meg konyakmeggyeset (alkoholmentes volt, megkérdeztem).

Utána már a Bia végzett meccsen, így elmentünk érte és indult a nagy farmervadászat a Larának. Hát ne tudja meg senki, mire kijöttünk a plázából, ahol egy, azaz egy darab farmert tudtunk lőni, uszkve 3 óra alatt, én már nagyon nyűgös voltam. De azóta az a farmer a mindene. Mindig van valami kedvenc, én már nem nagyon tudom követni a logikát, de sebaj, tinédzser.

Majd mentünk a mamáért és irány a temető, ahol letettük a koszorúkat és meggyújtottuk a mécseseket. Már sötét volt, így nagyon szép volt.

A vasárnap kerti ténykedéssel telt. Megállapítást nyert, hogy a szomorú fűzfánknak annyi, valószínű lódarazsak teljesen kiették a belsejét egy nagy darabon (bár nincs röntgenszemem), de úgy nézem. Úgyhogy lehet, hogy ebből kivágatás lesz….. Sajnálom nagyon, mert az emlékek, ugye…. Meg hát ott van alatta Alfika sírja is, amit rendbetettünk vasárnap és meggyújtottuk a mécseseket, hadd világítsanak 3 napig.

Amíg én a füvet nyírtam, avart szedtem össze, addig Laura kifaragta a két tököt, az egyik macskás-holdas lett, a másik kutyatappancsos. Cukik lettek. Este ki is raktuk őket, igaz az ajtó mellé, de holnap megy a kerítésre, hogy „félelmetes” legyen az itt járkáló szellemeknek.

Mivel hétfő reggelre kötőhártyagyulladásra ébredtem az istentelen torokfájáson kívül, így csak főzésre és mosásra jutott az erőmből. A torokfájás egyébként, amire ébredtem, már egyszer elkezdődött múlt héten pénteken, majd abbamaradt és újul erővel támadt vasárnap. Mivel kötőhártyagyulladás is kialakult a bal szememen, így hívhattam a körzeti nővér ismerőst, aki segített és felírt gyorsan egy szemcseppet. Ezért hétfőn beballagtunk Oroszlányba Laurával, ha már ott voltunk a Tescoban a patikában, vettünk egy jó adag csemegeubit, mert imádjuk. Na azt nem a patikában, hanem a savanyúságos bódénál.

Este aztán telefonon ideért a nem elbocsátó, de szép üzenet az apukájától, hogy kedden vizitre hivatalos Laura a keresztanyjáékhoz. Úgyhogy a kedd délutánt olvasással töltöttem, már amennyit láttam a csipától.

Szerdán reggel aztán Laurának elkezdődött a suli (náluk nem volt őszi szünet), úgyhogy egyedül voltam itthon, amit nem mondhatom, hogy nem élveztem…..

Délután a barátnőjével jött haza, majd jött érte apukája és vitte őket edzésre.

Délelőtt fel kellett mennem a patikába, mert az antibiotikum fantasztikus hatásának örömére hasmenésem lett, és az itthon lévő probiotikum tavaly decemberben lejárt. Így utánaolvastam, hogy melyik a legjobb, és olyan vettem. (amúgy tényleg jó)

Csütörtökön délelőtt elmentem az oroszlányi Lidl-be (de minek….), elkezdtem a karácsonyi desszertek vásárlását (egy halom pénz), meg a Pennybe is beugrottam, további 14 ezerért…..

Laura időben hazaért, tanult, én meg összedobtam egy lencsefőzeléket a főtt csülökhöz. Nagyon finom lett, így én nem bírtam ki, este már ettem is belőle.

Pénteken aztán Laura a suliból a mamához ment, én meg csatlakoztam délután, miután megjártam a Pepcot, a Rossmannt és a könyvtárat. Laurát elvittem edzésre, onnan mentem a Müllerbe, majd vissza anyukámért, hogy menjünk a Léna szülinapjára, de útközben összeszedtük Laurát Sárberekben.